Nem megy ez a hétfő dolog.

Tudom közhely, hogy a hétfő szar. Mindig is próbáltam ellentmondani ennek a hiedelemnek, és elhitetni magammal igazából jó az ha újra kezdődik a hét. Ez tartott úgy nagyjából 14 éves koromig, s lassan rá kellett ébrednem a keserűre. Bizony a felnőttek néha tudják mit beszélnek. És amikor azt mondják a hétfő egy rettenetes, és visszataszító dolog amit jó messziről kerülni kellene minden épeszű embernek, hát akkor igazat beszélnek. Mert hajnal ötkori kelést, három és fél órás utazást, memória vesztést, utolsó pillanatban órára beérést, és totális agyleállást csakis ez a sátáni jelenség, a HÉTFŐ tud generálni. Úgyhogy jobban teszitek ha a vasárnap este olyan erősen hajtjátok álomra kis fejecskéteket hogy rögtön kedden reggel ébredtek.

Név mizéria

A vezeték nevem Marton. Ezzel nincs semmi probléma, bár vannak akik Mártonnak hívnak néha-néha. A harmadik Erik. Ez is elég egyszerű, ha nem is túl gyakori. S végül a középső nevem ami szintén keresztnév, a Bogát. Na mármost, Eddigi életem során valahogy ezt a három dolgot kombinálták valami olyan hihetetlen kreativitással hogy néha igazán megijesztettek az emberek. Ugyanis voltam már, Márton Bogár, Bogárt, Bogárth, Bogart mint a Humphrey vagy éppen Borat ( a Donaldról már ne is beszéljünk). Neveztek Marton Bogát Erikának, ugyanis nem tudták eldönteni hogy a Bogát fiú vagy lány név és a kis balgák azt hitték hogy az Erikáról megcsak úgy passzióból lehagytam az A betűt. Azonban minap bementem a bankba, s a kedves hölgy vissza kérdezett: Hogy is hívják? Marton Bogát Edit? zavarodottan tekingettem körbe hogy vajon hol a kandikamera... Szóval ezek után szerintem az a legjobb kombináció amit kilehet hozni: Márton Borat Edit.

Irodalom, regény, jujjj de jó!

Hát az meg milyen jó már hogy kivettem ma egy Hrabal és egy Updike könyvet is.

Összegzés!

Őszintén? Nem dobtam hanyatt magam ettől az első naptól! Sok ember volt kicsi helyen, lökdösődtünk, nyomakodtunk, kiabáltunk, rohangáltunk. Erre számítottam. Azt hittem az első órák újszerűsége majd ellensúlyozza mindezt. De nem. Nem voltak olyan jók mint amennyire vártam hogy legyenek. El is fáradtam ( persze közel sem annyira mint mormi). Sebaj, megleptem magam egy akkora adag paradicsomos, zöldpaprikás, póréhagymás, füstölt kolbászos rántottával ami három embernek becsületére válna. És a végén anyám répatortája. Szóval azt hiszem a nap végére mégiscsak pozitív lett a mérleg.

Ördög és pokol!

Pont 666 ismerősöm van iwiwen. Ismerősömnek is pont 666 ismerőse van. Mi folyik itt?

Mi legyek ha nagy leszek?

Haditudósítónak szívesen elmennék, vagy külpolos újságírónak. Vagy lehetnék az a csávó aki a travel channellel beutazza a sárgolyóbist. Vagy készíthetnék ilyen current affair-riportokat. Azt élvezném.

Budapest, Budapest de csodás

Tegnap mormi és nap is furcsállva néztek rám, mivel minden ötödik másodpercben rácsodálkoztam valami elképesztően budapesti jelenségre. Például hogy este 10kor még százezrek vannak az utcákon, a legkülönlegesebb fajtából persze, hogy fénylik minden, hogy az emberek nem ugyanazon a nyelven karattyolnak mint te stb stb. De a három hetes száműzetésem után szinte sokkolt a látvány. Aztán persze mikor hazafelé buszoztam, már annyira megszokott volt minden. Annyira budapesti, annyira az enyém.

Kötelességteljesítés.

Nap ismerősét, sherpát, galád módon kipenderítették egy kocsmából arra a nevetséges indokra hivatkozva hogy még csak 16 éves. És hogy 10 óra után nem tartózkodhat a nevezett helyen. De kérem... ez pofátlanság.

Póci és a technika

Ma délután bevezettem apámat a számítógép és az internet rejtelmeibe. Féltem hogy el fogom veszteni a fejem de kellemesen csalódtam magamban. És persze újdonsült tanítványomban is, mivel meglepően gyorsan végrehajtotta a megadott feladatokat. Az egy ujjas gépelésen, és a görgetéssel kezdeni kell még valamit de szerintem van tehetsége a dolgokhoz. Jah, és még nem is említettem hogy elkezdett tőzsdézni. Kezdjek aggódni?

Sorozat és elmélkedés.

Ma este a tévében a valóságot boncolgatta valaki. Álmokról beszélt amelyek mögé elbújhatunk, igazságról amelytől félünk. A realitásról amely izgalmas és félelmetes, amellyel minden nap szembenézünk és reméljük a nap végén mi leszünk a győztesek. Hát igen, tényleg nem egyszerű görgetni az életet. De a valóság nekem nem csak tények, hírek, pontos tervezések, előre kidolgozott döntések tucatjai. Én alakítom a valóságot, mert én vagyok a valóság. Ha akarom az álmaimból húzok alapot, a képzelgéseimből építem fel a falait, s a vágyaimból eszkábálok tetőt rá. Miért ne tehetném? Felépítem magam belőlük, s igazat teremtek.

Újult erővel.

Jelentem életben vagyok, várom az új küldetést.

A picsába ezzel

Mást sem csinálok csak siránkozok és tervezgetek. De most inkább káromkodok egy olyat hogy......

Panaszáradat folyt. köv

Kezdek igazán megőrülni a családomtól. Az elején azt hittem majd visszaszokok, majd belerázódok, de ez kezd egyre kibírhatatlanabbá válni. Egyszerűen nem vagyok képes itthon lenni pár napnál tovább. Itt eltompulok, megfulladok, egyszer csak hirtelen beleolvadok a sötét szoba sötét kanapéjába és senki még csak észre sem veszi. Ráadásul haza jött a nővérem is akit nagyon szeretek de így, hogy mind a négyen itthon vagyunk ez felér egy kínzással. Én rájöttem nekem nem való a semmittevés mert kikészülök tőle és elviselhetetlenné tesz.Ilyenkor pedig senkit sem utálok jobban mint önmagamat. Mit keresek én itt?

Anyám szerint...

... még 43 nap van a télből amit át kell vészelnünk. Fogalmam sincs hogy honnan vette de valahogy nem is érdekel. Csak lennénk már túl rajta. Fagyott vagyok. A kezem, a lábam, a derekam. Mindezek még csak nem is zavarnak de sajnos az agyam is fagyott. Nincs épkézláb ( ezt se írtam még le soha) gondolatom csak ilyesfajta ostobaság mint amit most olvasol. Az se könnyíti meg a helyzetet hogy már két hete itthon vagyok. De erről majd a következő bejegyzésben...