Írni szerettem volna valamit, de nem írok

A biciklim feladta a küzdelmet, és úgy döntött hogy leereszt... totálisan. Úgyhogy este a portás bácsi hozott haza ( a portás bácsi aki folyékonyan beszél angolul, és jobb kocsija van annál mint amilyen nekem valaha is lesz, szóval valaki magyarázza el mi a fene folyik a világ ezen részén?). Holnap kelhetek korán hogy időben kicseréljék a rossz kerekemet... megint nem alszok sokáig, de nem baj... most jó ez a rohanás

Showin' off

Meséltem màr hogy volt egy holland vizsgàm... méghozzà az uszodàban, mivel a takarito néni ( tudom hogy hosszu i ès hosszù o de nincs meg minden ékezetes betu a holland klaviatùràn) kitessékelt minket hat ora utàn mondvàn az iskolàt be kell zàrni. De semmi baj mert az uszoda szerencsét hozott: 20-bol 20 pont...

"You don't know
Somebody's aching. Keeping it all in
Somebody won't let go of his heart but the truth is
It's painless
Letting your love show"

Skye

Kontraszt?

Ma reggel láttam egy fiút sapkában és kesztyűben. Először az jutott eszembe, hmmm, milyen praktikus ( mert hogy durva hideg volt odakünn), aztán meg az hogy na neeeeeeeeee. Szeptemberben sapka, sál, és nagykabát? Hát ez teljesen ellenkezik mindenféle természeti törvény(emm)el. Aztán pár perc elteltével, láttam egy fiút pólóban rövid nadrágban. Először azt gondoltam, ez nem normális. Aztán másodjára is azt gondoltam.

Elképedtem

Ma elhagytam a telefonomat. Biciklizés közben kieshetett a zsebemből, természetesen semmiféle koppanást vagy puffanást nem hallottam így tovább mentem, s csak később vettem észre hogy nincs meg. Végig jártam az utcákat amerre mentem de semmi eredménye nem volt, így úgy döntöttem hogy megkérdezek egy a városban posztoló rendőrt, szerinte mit tegyek. Azt mondta jelentsem be a kapitányságon, úgyhogy szombat este megtekinthettem belülről a hasselti rendőrörsöt. Egy roppant vidám bajuszos krapek vette fel a vallomásom, aki egyfolytában fütyörészett és dudorászott, bónuszként pedig viccelődött velem, hogy ha majd megtalálják a telefonomat akkor elhozzák nekem, de felhívni nem tudnak ugye.... igazán empatikus volt. Ezután próbáltam telefonálni egy nyilvános fülkéből de a belga telefonok csak kártyával működnek így szereznem kellett egyet valamelyik boltból. Nem volt szerencsém, úgyhogy gondoltam haza indulok hogy sírjak egymagamban, és ahogy tekertem hazafelé megláttam egy kis éjjel-nappalit aminek az ablakán sok egyéb más mellett telefonkártyát is reklámoztak. Életemben bizarabb helyet nem láttam. Az épület előtt öt-hat közel-keleti férfi cigarettázott, és bámészkodott. A hideg futkosott a hátamon de ha már ott voltam... bementem. Előadtam a történetemet az elveszett telefonomról a tulajnak, aki rám nézett, majd az asztalára, és felemelt egy telefont. Az enyémet. Bizony, valaki megtalálta és bevitte. És a véletlenek összjátékaként én pont abba a boltba tévedtem be. Soha nem voltam még így elképedve. És persze nem sírtam egymagamban....

Tökéletes trió

Ír zene, belga sör, és eredeti olasz Tiramisu :) Nagyszerű este volt.