Titok és távolságtartás

Hát ez a "szerelembe esés" ez tényleg jó kifejezés. Megszédülsz, elbotlasz, és ha szerencséd van Ő elkap. Úgy legyen!

HolnapJobbLesz

Annak ellenére hogy az élet szar ( ez a napja mindenképp), és annak ellenére hogy ötezer forinttal rövidített meg a kedves fősuli, öröm és boldogság van. Megvettem Steinbeck Érik a gyümölcs című regényét. Alig várom az életszagú bölcseleteket, a puritán igazságokat, azt a csendesen szemlélődő hangvételt. De nem kezdhetem el olvasni mert most jön a vizsgaidőszak és annak minden szépsége úgyhogy még sincs öröm és boldogság. Az élet szar.

MI VA'?

Pénzügyi tartozás miatt nem vehetem fel az óráimat? Legalább lenne kiírva valahova hogy mit kell befizetnem. Akkor befizetném. grrrrr

Akik nem a jó irányba mentek

Ha megöregszek remélem olyan leszek mint az a két néni a villamoson. Gondtalan, harsogva nevető, infantilis.

Fun.

Most olvastam éppen mormi blogját ahol az egyik címke neve insomnia volt. Most vagy nagyon egy rugóra jár az agyunk, vagy mindketten kiszerettünk volna találni valami irtó frappáns és kellően idegen kifejezést csakhogy tudásunkat demonstráljuk.

Insomnia

Egész éjjel nem hagyott nyugodni ez a blogolás dolog. Törtem a fejem hogy, ezt is, meg ezt is le lehetne írni, és hogy ez milyen vicces, és hasonlók. Aztán azon töprengtem kinek is csinálom ezt? Mi értelme van? Szóval eldöntöttem magamért firkálok. Terápia jelleggel.Úgyhogy most elégedettség van.
UI: szerintem valami kezdeti lázban szenvedek mert minden gondolatomat úgy fogalmazom meg a kis agyamban, hogy az leközölhető állapotban legyen. Itt. De ez már azért túlzás, mert nem akarok mániákus lenni és egy nap 20 postot felnyomni.

Leskelődés

Figyelek és lopkodok ezt-azt a többi blogoló ismerőstől. Próbálom építeni magam. Meg ezt itt.

nehéz ez.

Mindig is akartam írni. Valamit. Bármit. Mindig valami motoszkált a fejemben és tervezgettem hogyan vetem papírra MAJD a gondolataimat. Versek, novellák, egyszer aztán regények. Szépen mindent csak sorjában egyiket a másik után. De sohasem lett belőlük semmi. Megmaradtak koponyámba zárva. Olykor-olykor volt elég bátorságom leírni őket de éppen abban a pillanatban ahogy befejeztem görcsösen húzott soraimat, elvesztették szépségüket és megsemmisültek. Félek most sem lesz ez másképp.

Belső kényszer

Sosem csináltam még. Sosem írtam még. Elkezdem.