nehéz ez.

Mindig is akartam írni. Valamit. Bármit. Mindig valami motoszkált a fejemben és tervezgettem hogyan vetem papírra MAJD a gondolataimat. Versek, novellák, egyszer aztán regények. Szépen mindent csak sorjában egyiket a másik után. De sohasem lett belőlük semmi. Megmaradtak koponyámba zárva. Olykor-olykor volt elég bátorságom leírni őket de éppen abban a pillanatban ahogy befejeztem görcsösen húzott soraimat, elvesztették szépségüket és megsemmisültek. Félek most sem lesz ez másképp.