Szentencia!

"A halál az utolsó cselekedetünk a Földön. Törekednünk kellene arra hogy jól csináljuk!"

Médium lennék én is?

Ma délután ismerős illatot éreztem a nappaliban, először nem jöttem rá mi is az. Aztán hirtelen eszembe jutott. A nagymamám ruháinak volt pontosan ugyanilyen illata. Meg mernék rá esküdni hogy igazam van ami felettéb furcsa mivel a mama már nincs velünk. Úgyhogy ez igen rejtélyes.

Kőtelek 2 rész

A falvak különleges helyek a világban. Apró közösségek ahol kevés a titok, ahol az emberek egymás orra előtt élik mindennapjaikat, ismerős arcok és tekintetek kereszttüzében, de mégis mindez nem börtön, inkább bölcső. Egy kívülállónak nehéz megértenie miért ragaszkodnak a helybeliek ahhoz a földhöz amely gyakorta sok keserűséget, és bánatot tartogat számukra, amely a küzdés és az önfeláldozás színtere mindennap újra és újra. De ők megtalálják a maguk boldogságát apró helyzetekben és pillanatokban. Úgy hiszem a falusi ember ugyanolyan különleges mint a hely ahol él. Tükör és tükörkép.

Kőtelek 1. rész: funny moments

Azt hinné az ember fia hogy egy kis faluban nem történik semmi, de ez abszolúte nincs így. Hiszen miközben buszunk megadja magát a hőségnek, megjelenik a nép hőse Sandokan hogy szakértsen, s az idegtől-forróságtól verejtékező buszvezetőt megtámogassa hozzá(nem)értésével. De említhetném hogy a kutakból rózsaszín-csodaszín víz tör elő amely ugyan kissé lúgos de legalább elkergeti a b.g. kéményseprőt. És persze ott vannak a mamák akik tündériek, őrült mód tudják lökni a dumát és szívből jövő kacajuk felejthetetlen csakúgy mint a barackjaik, pogácsáik és mindenféle sütijeik. ( azóta is pihegek duda méretű hasam árnyékában) Azért persze munka is akad imitt-amott, hol egy kis ablak szerelés, hol egy kis árpa lapátolás, aztán a nap végén egy kis falulátogatás, felesezés és békés csevely, a vérmes szúnyoghorda meg nem szűnő támadásai közepette. Egyszó mint száz egy ilyen kis helyen is megterem a jókedv és a boldogság, s köszönöm hogy egy pár napig nekem is részem lehetett benne.

Üzenet a távolból

Ma végre felcsillant a remény halovány sugara hogy talán, esetleg, ha a jósitenisúgyakarja, lesz albérletem odakint Flandriába. Tényleg halovány úgyhogy nem kiabálunk el semmit, de azért egy gyenge mosolyt megereszthetünk asszem.

Aztamindenségit.

Huhú, de régen nem jártam már erre és nem írtam semmit. De élek és megvagyok, minden rendben, csudajóság van mindenhol. Na jó ez nem teljesen igaz, de minek siránkozni. Amúgy meg van egy jó hírem, most már száz százalék hogy mehetek Belgiumba ugyanis elfogadták a jelentkezési lapomat az ottaniak ( habár kicsit noszogatni kellett őket a válaszadásra). Természetesen most hajtépés van ezerrel a (sz)(állás) keresés miatt de nem baj meg fogom oldani ezt is.