Nem happy end.

Befejeztem az Érik a gyümölcs című regényt ( tudom-tudom sokáig tartott) és a végén vissza kellett lapoznom, mert először az olvasás hevében átsiklottam azokon a szavakon amiért azt gondolom, hogy az emberek tudnak emberek maradni, még ha gyakorta sokat tesznek is ellene.

No kérem.

No kérem, ma voltam éppen húsz éves, és mint ahogy nevem napját, ezt a dátumot sem tartom valami sokra. Nem azért mert nem tettem semmi különöset azon kívül, hogy kipréselődtem, hanem egyszerűen nálunk ez családilag így alakult. Azon viszont eltűnődtem másnak vajon különleges, vagy egyedi lehetett-e a huszadik. Valószínűleg akadnak jó páran akik egyből rávágnák, hát persze! Szóval ezen az egyediség problémán fennakadtam egy kicsit, s megcincálva a dolgokat rájöttem, a húsz év alatt nem igazán voltam egyedi... Viszont elég sok embert különlegesnek, igazi egyéniségnek tartottam, akikhez szerettem volna hasonlítani. De mitől lehetnék az? Ahogy beszélek, ahogy öltözködöm, netán attól amiket teszek vagy ahogy gondolkodom? Mindezek összesen vagy mégis mi az a plusz ami nincs? De akkor még itt egy fontos kérdés? Kinek a szemében leszek én egyedülálló, páratlan, stb stb? Mert egymagam ezt nem határozhatom meg, vagy pont ez a lényeg? Jah és a másik oldal persze: ha nem vagyok az ami nem vagyok... akkor milyen vagyok? Középszerű vagy átlagos? Szürke, tömegbesímuló, kispolgári? Áhh nem hiszem, s ha mégis van még legalább kétszer húsz évem hogy kezdjek ezzel valamit.

Ui: ( mint másr sokszor) Köszönöm a köszöntéseket!

Movies.

Azt hiszem ma túl sok filmet néztem nem magyarul hanem: amerikai angollal, francia angollal, ír angollal.... pfff ez remélem amolyan tanulás félének számít.

Ui: Maryl Streep a Julie & Juila-ban egyszerűen zseniális.

Gondolkodván.

Ahogy haza felé autókáztunk, arról beszélgettünk a srácokkal, hogy ki mihez kezd éppen az életével és milyen terveket szövöget a főiskoláján vagy egyetemén. Máskor én is bekapcsolódtam az ilyesfajta értekezésekbe de ma valahogy nem akartam nekik elárulni semmit a terveimről, egyrészt azért mert konkrét elképzeléseim csak a közeljövőre korlátozódnak, másrészt végig az járt a fejemben amit Errrrr mondott azon a bizonyos WC-papíros estén. " Majd kialakul, majd lesz valahogy, az a lényeg hogy te jól érezd magad" (vagy valami egészen hasonló). És ha jobban belegondolunk hát valahogy tényleg csak lesz. Lesz kezem és agyam ha dologhoz kell fogni, lesz szám ha segítség kell, és lesz jó pár ember akik mindig lesznek. Remélem.

Szerintem ez kúl.

A kutyák meg szerintem mindenféle állatok képesek arra hogy álmodjanak. Mert például az enyém fekszik a kanapén, a kandalló előtt ( jah ha újjá lehetne születni valószínűleg megjátszanám hogy ő legyek) és rúgkapál a lábával, mintha futna és közben meg morog. Tisztára olyan mint egy gyerek, és tuti azt hiszi hogy egy mezőn karistol ezerrel.

Egy napom.

Felkelek jó korán, nagyjából úgy 11 és fél 12 magasságában. Elfogyasztom szerény reggelimmel egybekötött ebédemet,( kettő az egyben, tisztára megéri) majd megfáradtan leülök egy kicsit tévét nézni, mert az olyan aktív tevékenység. Elücsörgök, olvasgatok, meg fészbúkkolok egy darabig, míg rám esteledvén figyelmeztet engem hű csatlósom gyomrom hogy ideje valami kaja után nézni. Ezután persze vár a jól megérdemelt pihenés, és szunyóka. Szóval ez maga a mennyország.

UI: Hazugság, ez nem élet! Sivárság van.

Magyar kreativitás

Tegnap úton haza felé az egyik darun ezt a márkanevet véltem fölfedezni: Dako Pumpa. Vajon a teherbírásra próbáltak célozni?

Pihenő.

Levizsgáztam, hazajöttem és mostantól három hétig lógatom a lábam. Mindenféle fogadalmakkal készülök a következő félévre mint például, újra elkezdek spanyolul tanulni, folytatom a franciát és az angolt, több infót gyűjtök az Erasmusról, többet fogok olvasni, edzeni... ilyesmik. Jah, és jól megfogok küzdeni azzal az énemmel aki csak lógatja a lábát és mindenféle fogadalmakat tesz.

Helyzetjelentés. Meki.

Gyerekzsúr. Üvöltöző fenevadak. Verejtékező szülők. Sohanemleszgyerekem.

Legenda vagyok.

Körül néztem, hol az ellenség, s láttam megpróbálnak bekeríteni. Könnyedén surrantam tova, fekete köpönyegem elrejtett a kíváncsi szemek elől, s pillanatok alatt biztonságban voltam. A Margit-híd körül homokbuckák emelkedtek, s a kitartó szélnek köszönhetően állandóan vándoroltak. Mexikó népe már aludt de azért néhány részeg vagy csavargó még lézengett az utcákon. Észrevettem hogy nincs lovam, ezért gondoltam elkezdek fütyöggni, s erre egy gyönyörű szép fekete paripa vágtatott le a hídról. Felpattantam rá s felkaptattunk a hegyre. Ott egy szép fiatal mexikói lánnyal leültem és pókereztem egy kicsit. Természetesen vesztettem mivel akkor magyarázta el a szabályokat, én marha meg oda ígértem neki a gyümölcsösömet. De sebaj, mert még így is én voltam Zorro. A sivatagi róka. Legalább egy álom erejéig.

???

Ahogy így most gyorsan átfutottam pár blogot az az érzésem támadt, hogy mindenki kurvára tanácstalan.

Nem értem. Nem szeretem

Miért van az, hogy az ember úgy el tud bizonytalanodni? De úgy mindenben. Abban, hogy merre tart az élete, mihez kezdjen, miben lehet jó. Mi lenne a következő lépés? Ilyenkor egyensúlyozunk húsz méter magasban egy vékony kötélen. Védőháló nélkül.

Filmek. A legjobb rész.

Mikor két ember, két külön irányba indul. Sosem találkoztak azelőtt, csak úgy egymás mellé kerültek. Két órányi barátság, talán több. Nem érdekes, nem számít, mint ahogy semmi sem. Mosolyogva integetnek, valószínűleg tudják többé már nem találkoznak, nem tudnak egymásról semmit, nem kérdezték mi elől futnak, kit szerettek, nem beszéltek magukról. Csak egy kicsit nem voltak egyedül.

Szép játék a kézilabda, csak fáj.

Most úgy érzem magam mint egy szép szelet csirkemell kloffolás után. De megérte! Torna legjobbja! Első helyezés! Jáhú!

Meg kellett volna borotválkoznom.

Hogy miért? Nem derül ki egyértelműen a képből? Azért mert egy négyzetméteren tud koncentrálódni az iskola három legszebb és legokosabb egyede. Ezért bammeg.
Ui: az nem Biblia ott a kezemben, tudom hogy úgy néz ki de nem az.

Steinbeck.

Ez az ember megtanít engem harcolni.

Szilveszteri recept.

Hozzávalók: Jókedv, alkohol-saját készítésű koktél, virsli, 3 idióta, vízipipa, valamilyen ócska-gagyi zene.

Elkészítés: Dolgozd össze a vodkából, pezsgőből, energiaitalból és sörből álló négy kancsó koktélt. Fokozatosan kezd el iszogatni, mellé terheld a tüdődet és tompítsd az agyadat egy kis ízesített füsttel. A legmegfelelőbb időpontot a zsibbadás jelzi a lábaidban, ekkor elkezdhetsz karaokezni, csakis lejárt szavatosságú dalokat énekelve. Fokozatosan válts át magyar nyelvből angolra, amolyan állag javítóként. Ázz szarrá a hideg esőben, majd formázz fasza csávó sérót, egy szórakozóhely automata kézszárítójánál. Ezután kezdődik az utolsó fázis, a tánc. Ne hagyj ki semmilyen lehetőséget hogy kifikázd a körülötted állókat. Majd táncolj hajnal ötig.

Jó tanács: Érdemes másnap megnézni a telefont kiket hívtunk fel, illetve közösen átfutni az eseményeket annak érdekében hogy minden részletre fény derüljön.

Jó étvágyat!

Szabadkozás.

Nos, az albérletben bekrepált az Internet, mi csak Navy-nak hívtuk, lehet valami haditengerészeti titkos csatorna volt, talán rájött az NCIS hogy mi is csatlakozunk néha-napján. No sebaj eljárogattunk mi a mekibe csak ott valahogy nem éreztem azt a biztonságot ami a blogoláshoz kő. Mostmár itthon vagyok.