Legenda vagyok.

Körül néztem, hol az ellenség, s láttam megpróbálnak bekeríteni. Könnyedén surrantam tova, fekete köpönyegem elrejtett a kíváncsi szemek elől, s pillanatok alatt biztonságban voltam. A Margit-híd körül homokbuckák emelkedtek, s a kitartó szélnek köszönhetően állandóan vándoroltak. Mexikó népe már aludt de azért néhány részeg vagy csavargó még lézengett az utcákon. Észrevettem hogy nincs lovam, ezért gondoltam elkezdek fütyöggni, s erre egy gyönyörű szép fekete paripa vágtatott le a hídról. Felpattantam rá s felkaptattunk a hegyre. Ott egy szép fiatal mexikói lánnyal leültem és pókereztem egy kicsit. Természetesen vesztettem mivel akkor magyarázta el a szabályokat, én marha meg oda ígértem neki a gyümölcsösömet. De sebaj, mert még így is én voltam Zorro. A sivatagi róka. Legalább egy álom erejéig.