No kérem.

No kérem, ma voltam éppen húsz éves, és mint ahogy nevem napját, ezt a dátumot sem tartom valami sokra. Nem azért mert nem tettem semmi különöset azon kívül, hogy kipréselődtem, hanem egyszerűen nálunk ez családilag így alakult. Azon viszont eltűnődtem másnak vajon különleges, vagy egyedi lehetett-e a huszadik. Valószínűleg akadnak jó páran akik egyből rávágnák, hát persze! Szóval ezen az egyediség problémán fennakadtam egy kicsit, s megcincálva a dolgokat rájöttem, a húsz év alatt nem igazán voltam egyedi... Viszont elég sok embert különlegesnek, igazi egyéniségnek tartottam, akikhez szerettem volna hasonlítani. De mitől lehetnék az? Ahogy beszélek, ahogy öltözködöm, netán attól amiket teszek vagy ahogy gondolkodom? Mindezek összesen vagy mégis mi az a plusz ami nincs? De akkor még itt egy fontos kérdés? Kinek a szemében leszek én egyedülálló, páratlan, stb stb? Mert egymagam ezt nem határozhatom meg, vagy pont ez a lényeg? Jah és a másik oldal persze: ha nem vagyok az ami nem vagyok... akkor milyen vagyok? Középszerű vagy átlagos? Szürke, tömegbesímuló, kispolgári? Áhh nem hiszem, s ha mégis van még legalább kétszer húsz évem hogy kezdjek ezzel valamit.

Ui: ( mint másr sokszor) Köszönöm a köszöntéseket!