2010. április 14., szerda
Színház
Éreztem a fűrészpor és a forgács savanykás illatát, a puskapor szagát, láttam a szemek ideges rángását, az ajkak puha játékát, éreztem a deszkalapok remegését mikor valaki átfutott a színpadon. A gerincem idegszálaiban futkosott a hideg ahogyan a sötétben tapsolni kezdett a közönség és a félhomályból előléptek a színészek, az első sorban ülve hittem hogy része vagyok egy organikus egésznek amely egyszerre éli meg azt a kéjes de tiszta, felemelő és borzongató pillanatot. Nekem ez volt a katarzis.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése