Eső

Persze, értem én hogy panaszkodnak az esőre és a viharra, és hogy micsoda pocsék idő van, mert nem lehet kiülni sörözni a teraszra, elmenni a Margit-szigetre, vagy csak lófrálni a belvárosban. Mert valóban az olyan csúnya mikor a villámok megvilágítják a város egy részletét, majd a következő pillanatban a másikat, s mi csak kapkodunk a kirakós darabjai után szüntelen, hátha a végén összeáll a kép. S mindehhez társul még az a szörnyű tompa morgás és zúgás, a monoton, altatódalszerű dobolás az ablaküvegen, s az érzés hogy idebenn olyan békés, és nyugodt, és csendes, és a világ tökéletesen rendben van. Valóban, én is utálom...

Édes?otthon

Mikor tegnap körülnéztem itthon, keresve a "jeleket" amik a velünk történt változásokra utalnak, meglepődve, s talán kicsit megkönnyebbülve konstatáltam hogy minden ugyanolyan ( minthogyha ez meg nem történté tehetne bármit is). Aztán este mikor a kádból kilépve, megszokott ritmusban a törölközőmért nyúltam, a valóság kegyetlenül arcon csapott. Három helyett csak kettő lógott a fogason. Anyámé és az enyém.

Yaaay!

Hát. Hogy is mondjam. Tudod, hogy ne tűnjön hencegésnek,.... az hogy két AKKORA ÖTÖS van bebiggyesztve az online indexembe mint a HÁZ. Bezony, nemzetközi jog és nemzetközi kapcsolatok vizsga is kipipálva. Űberkúlságvan.

Sikerült.

Ma azt hiszem csoda történt. Megnéztem a térképen hová kell eljutnom, és el is jutottam, méghozzá gyorsan és mindenféle kitérők nélkül. Gondolom most nem értik egyesek miért tartom ezt csodának, de ha valaki képes az egyirányú utcában is eltévedni, akkor az én vagyok. Férfiúi lényem nem rendelkezik semmiféle képességgel a tájékozódás terén.... sajnos, s ez gyermekkoromban hatványozott módon érvényesült. Káromra. Meg a többiekére akik voltak annyira hülyék hogy követtek.

Ötlet

Be fogom vezetni a Bunkók Napját! Ezen a napon bárkivel büntetlenül ( értsd, a saját lelkiismeretemet félretéve) bunkó lehetek. Beszólni, cikizni, leosztani, kifikázni, ami jól esik. A pontos részleteket még nem gondoltam át, ilyenek például hogy mikor lehet megünnepelni, lehet-e ajándékot kérni e jeles nap alkalmából és hasonlók.

Vizsgázunk meg ilyenek

I am sooooo proud of me. Merthogy nemzetközi jogból és nemzetközi kapcsolatokból is sikeresen levizsgáztam. Pedig bevallom töredelmesen nem görnyedtem órákat a tételek felett, nem olvastam véresre a szemem, és nem erőszakoltam meg magam hajnali ébresztésekkel, mindezek ellenére valahogy úgy érzem mindkét dolgozatom takaros kis jegyet fog eredményezni.

Ui: és még csokit is kaptam súgásért a göndörhajúlánytól akit külföldinek néztem egykoron

Movies.

Sok egyéb más mellett angol királynő se lennék!

Dr. Carter mivé lettél?

Emlékeztek még a Vészhelyzetből Dr. Carterre? Aki annyi betegen segített, annyi embert ápolt és gyógyított, aki Darfurba ment a polgárháború sebesültjeit gyógyítani. Emlékeztek? És most itt ülök nézvén az egyik kereskedelmi csatorna vasárnapi szemétjét és vajon kit látok a képernyőn? Hát Carter dokit. De ez mégsem Carter doki hanem valami szerencsétlen könyvtáros aki mindenféle idióta vámpírral és egyéb véglénnyel küzd meg, oldalán egy ostobácska vamppal. Hát kérdem én mivé lettél?

Ui: sose nézzétek meg ezt a filmet, nem is írom le a címét nehogy valaki mégis megpróbálkozzon vele, ugyanis a hányinger garantáltan jelentkezni fog, sőt a film végi jelenetek kóros röhögő- és sírógörcsöt okoznak méghozzá egyidejűleg, ami fulladásos halált is okozhat. S azt bizony még Carter doki sem tudná helyrehozni.

Micsoda reggel(i)

Ma arra ébredtem hogy a konyhában valami sül. Valami nagyon finom, és nagyon illatos. Először mérhetetlen boldogság kerített hatalmába hogy az anyukám csodaságokat süt nekem, majd hirtelen belém hasított a tudat hogy nem otthon vagyok hanem Büdipesten, s szóba sem jöhet az a felállás hogy Nyóci is itt van. Így hát bánatosan kisomfordáltam Zsüdithez és anyukájához, s gondoltam elfogyasztom a szárazkenyérrel egybevegyített éretlen paradicsomaimat... és akkor megláttam a friss lángoskákat a tányéron. Az ÉN tányéromon. Igen, rám vártak szerényen és gőzölögve, tejföllel és sajttal nyakoncsapva, s könyörögtek hogy tegyem őket magamévá. Nem csalódtak bennem....

Ui: Köszönöm szépen a Zsüci családnak a meghívást eme rögtönzött családi reggelire. Igazán, melengetően, finom és kellemes volt.

Páncél

Az ember azt gondolja erősnek mutatkozni mások előtt, elrejteni előlük a valódi érzelmeinket és gondolatainkat, elfojtani a fájdalmunkat, s felölteni a közöny páncélját nehéz dolog. Valóban az. Gyakran tudatos döntés az elfordulás, a távolság olykor pavlovi-reflexként működő mechanizmus. De semmi nem olyan nehéz mint lassanként levetkőzni azt a bizonyos acélszövetet, s őszintén megélni gyengeségünket.

Mámimá???

Csak szerintem furcsa mikor egy ötéves kislány a homoszexualitásról folytat eszmecserét az anyukájával?

Dilemma

Nehéz választás volt. Volver vagy Vanília égbolt? Az imádat avagy a kíváncsiság? Az utóbbi(ak) győztek de meg kell mondjam valahogy az Egy makulátlan elme örök ragyogására emlékeztetett ez a mai este.

Ami fontos.

Én nem gyűjtök és nem cipelek. Csak azt őrzöm ami emlék. Itt belül.

Nobody knows me

Lassanként megismerkedem azzal a 20 éves fiatal felnőttel aki én vagyok.

Első kör.

Ma lefutottam az első körömet a Margit-szigeten. Most van két működésképtelen lábam, egy sajgó fenekem, és gyönyörű szép vízhólyagom a talpamon.

Nem így hittem.

Azt hiszem a gyerekkorom végleg lezárult. Most, ezekben a napokban érzem magam igazán felnőttnek. Nem is lehet elmondani, úgy fáj. Nem is tudom.

megkönnyebbülés

remélem így jobb lesz. minden. nekik és nekünk is