Eső

Persze, értem én hogy panaszkodnak az esőre és a viharra, és hogy micsoda pocsék idő van, mert nem lehet kiülni sörözni a teraszra, elmenni a Margit-szigetre, vagy csak lófrálni a belvárosban. Mert valóban az olyan csúnya mikor a villámok megvilágítják a város egy részletét, majd a következő pillanatban a másikat, s mi csak kapkodunk a kirakós darabjai után szüntelen, hátha a végén összeáll a kép. S mindehhez társul még az a szörnyű tompa morgás és zúgás, a monoton, altatódalszerű dobolás az ablaküvegen, s az érzés hogy idebenn olyan békés, és nyugodt, és csendes, és a világ tökéletesen rendben van. Valóban, én is utálom...