Ma arra ébredtem hogy a konyhában valami sül. Valami nagyon finom, és nagyon illatos. Először mérhetetlen boldogság kerített hatalmába hogy az anyukám csodaságokat süt nekem, majd hirtelen belém hasított a tudat hogy nem otthon vagyok hanem Büdipesten, s szóba sem jöhet az a felállás hogy Nyóci is itt van. Így hát bánatosan kisomfordáltam Zsüdithez és anyukájához, s gondoltam elfogyasztom a szárazkenyérrel egybevegyített éretlen paradicsomaimat... és akkor megláttam a friss lángoskákat a tányéron. Az ÉN tányéromon. Igen, rám vártak szerényen és gőzölögve, tejföllel és sajttal nyakoncsapva, s könyörögtek hogy tegyem őket magamévá. Nem csalódtak bennem....
Ui: Köszönöm szépen a Zsüci családnak a meghívást eme rögtönzött családi reggelire. Igazán, melengetően, finom és kellemes volt.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése