Medvés horror

Utolsó estémet a film plussz és egy őrjöngő grizzly társaságában töltöttem, valamint megismerkedhettem az amerikai fiatalság krémjével akik ügyességüknek és brilliáns logikájuknak köszönhetően legalább a hegyre felértek épségben hogy azután rekord idő alatt tudjanak elhalálozni. Érdemes megnézni ezt a remek zs-kategóriás filmet is. Jó szórakozást

Kedves Mormi!

Hát hogyne emlékeznék! Először tényleg megijedtem hogy úgy kiborítottalak :D Köszönöm a dalt, és azért hogy meghallgassalak már megéri hazatérni. Utána pedig iszogatunk és beszélgetünk. Csudajó móka lesz

Ui: nem tudtam ezt a blogodban elküldeni megjegyzésként :S

Meglepetés

Mindamellett hogy holnap indulok neki a "vak"világnak ( ha már vakmacska vagyok - aztarohadt mekkora poéngyáros is vagyok egyben-najó azért annyira nem) azért is várom nagyon mert mormi megígérte hogy hoz nekem valami jó kis könyvet. Olyan rég nem olvastam már mozgó járművön. Most 18 órám lesz rá :D

Őt is itt hagyom egy kis időre!

Öreg barátosném :)

Azt hiszem nagyjából bepakoltam és készen állok az indulásra. Készen állok?

Orosháza tartogat még meglepetéseket

Jó, rendben elfogadom hogy modern és praktikus életünkhöz modern és praktikus gyereknevelés társul, de hogy valaki pórázon sétáltassa a kölkét??? Bocsánat, helyesbítek. Hámon ( vagy hámmal). ????

Ui: És az már meg sem lep hogy a belváros utcáin hatalmas csapdák vannak felállítva mindenfelé. Szerintem valaki megint elhagyta a vadászgörényét.

Címtelen

Tegnap elköszöntem Zsüdittől. Ma indul Angliába dolgozni, közel egy évre. Hajtogattuk mindhárman mennyire furcsa lesz nem látni egymást, nem találkozni nap mint nap, azután a két év után amit egy ( akartam mondani 3) lakásban töltöttünk Pesten, és persze mindazokat lezárva magunkban amiket műveltünk vagy éppen nem műveltünk... Hogy ez idő alatt bölcsebbek lettünk-e nem tudom. De arra mindenesetre rájöttünk hogy a változás nem szükségszerűen rossz, méghogyha kezdetben igencsak félelmetes is. Van hogy eljön a pillanat amikor egyszerűen szomjazod az újat, és azt hogy történjen valami, valami ami nem a megszokott, rutinszerű, hétköznapi. És akkor már nem tartasz semmitől, nem keresel akadályokat amik megállíthatnának, csak vágyod az ismeretlent mint még korábban semmi mást. Őrültség is talán.... állni a reptéren, buszpályaudvaron vagy akárhol, kezedben kétbőröndnyi élet, aztán huss, már itt se vagy.

Hat nap hét éjszaka.

Ennyi van még hátra. Nem hiszem hogy oly izgalmasan fogom tölteni ezeket a napokat mint Anne Heche és Harrison Ford abban a bizonyos filmben, de azért egy cseppnyi kis nyugtalanság, sóvárgás és izgatottság biztosan akad majd valahol. Furcsa, most még nem igazán gondolkodom előre, nem fogom fel igazán, kicsit odázom. Megfogadom Pató Pál úr tanácsát mondván ejj ráérünk arra még. Majd mikor becsukódik a busz ajtaja és lassan kigördülünk a NÉpligetből, magam mögött hagyva Budapestet, Magyarországot, és mindent ami eddig itt voltam, na majd akkor parázok azon hogy kitaláljam, ki vagyok én most igazából, s ki lehetek odakint.