Hat nap hét éjszaka.

Ennyi van még hátra. Nem hiszem hogy oly izgalmasan fogom tölteni ezeket a napokat mint Anne Heche és Harrison Ford abban a bizonyos filmben, de azért egy cseppnyi kis nyugtalanság, sóvárgás és izgatottság biztosan akad majd valahol. Furcsa, most még nem igazán gondolkodom előre, nem fogom fel igazán, kicsit odázom. Megfogadom Pató Pál úr tanácsát mondván ejj ráérünk arra még. Majd mikor becsukódik a busz ajtaja és lassan kigördülünk a NÉpligetből, magam mögött hagyva Budapestet, Magyarországot, és mindent ami eddig itt voltam, na majd akkor parázok azon hogy kitaláljam, ki vagyok én most igazából, s ki lehetek odakint.