Summary

Eltelt az első hét, és ha valaki megkérdezné milyen volt valójában, nem tudnék, pontos, világos és egyértelmű válasszal szolgálni. Az emberek többsége, köztük én is, előre elképzeli a világot, álmodozik, töpreng, szeretné megfejteni jövőjét és mindenek előtt tervez. Aztán a valóság, az valahogy mindig más. És azt hiszem ez a tökéletes kifejezés arra amit átéltem, láttam, és megtapasztaltam eddig, itt Belgiumban. Ez az érzés nagyon vonzó, elbűvölő is tud lenni ugyanakkor, hiszen itt vagy egymagad, tettre készen, harcra készen, hogy meghódítsd a világot, legalábbis annak ezt a vadonatúj részét. Azonban oly csalóka ez mint valami átlátszó üvegfal. Hiába látod a szobában levő tárgyakat és embereket. Még nem vagy benn. Még nem vagy a szoba része. Kívülállónak lenni, másnak lenni nem könnyű, de ki mondja hogy nem lehet berúgni azt az üveget?

A lényeg hogy egészen fantasztikusnak találom ezt a helyet, és nagyon, nagyon örülök hogy itt vagyok. Sehol sem lennék máshol most jelen pillanatban.