"Most érkezett el az a pillanat amikor kigurultam a Népligetből, harmincad magammal. Furcsa, suta elválás volt ez, valami sokkal drámaibbat vízionál az ember, biztosan a sorozatok és filmek tesznek ilyen érzelgőssé minket. Inkább ideges voltam, de nem csak én, az utazókon kívül a családtagok is érezték a feszültséget, legalábbis én ezt láttam anya és apa arcán. Most van időm körbenézni egy kicsit, kikkel osztozom majd az utazás felhőtlen örömeiben. Egyel előttem nagyhangú rikácsoló öregasszony és az illemórát messzire elkerülő gyermeke, mögöttem kedves, halk szavú mosolygós lány. Mellettem még nem ül senki, egyelőre. Most már valóban mondhatom, egyedül vágok neki az útnak. Még jó hogy itt van nekem ez a füzet. Ebbe bármikor körmölhetek egy kicsit."
"Kicsit hátrébb egy lány durván tolja az angolt-ezt akarom én is, ezért vagyok itt"
"18 óra. Minden bizonnyal szörnyű lesz, de nem baj kibírom. Furcsa érzés, nem tudok mit kezdeni magammal. Mihez fogjak először? Olvassak? Zenét hallgassak? Egyek? Igyak? Valahogy bénultan ücsörgök a székemen, és feszengve pillantok jobbra-balra hátha a többiektől elleshetek valami hasznosat."
"Truman Capote-t olvasok a lemenő nap fényénél. Micsoda idill... már-már giccs. Kár hogy egy két méter magas, marcona határőr fölém magasodó sziluettje agyonzúzza ezt a tökéletes jelenetet"
"Túléltem az éjszakát, nem nagyon tudom hol vagyunk de ha minden igaz már belga földön. Antwerpen felé suhanunk a szélmalom erdők árnyékában."
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése