Szervusz Belgium!

Megérkeztem közel 22 óra után Diepenbeekbe, a steenblookstraat 24 szám alá. Nem volt egyszerű de nem mindenképpen könnyebb mint amit vártam. Szerencsére a busz út java része az esti órákra esett, így az alvás és ébrenlét közötti félállapotban gyorsabban eltelt az a 19 óra. Török-arab-magyar utastársam sem foglalkozott semmivel, még velem sem nagyon, bár ezt nem bánom igazán :) először kicsit megijdetem ki mellé kerültem de nem volt vele semmi probléma a továbbiakban. Miután leszálltam Antwerpenben, elindultam a buszállomásról a vasúthoz, Izidóra ( a gurulósbőröndöm) és két csomagtársa kíséretében, akik szó szerint nem könnyítették meg a helyzetemet, hiszen nagyjából 10 méterenként megkellett állnom pihenni csaknem 40 kilójuk miatt. Az állomás hatalmas volt, bevallom sosem láttam még négy szintes vasútállomást ahol az ember feje fölött és lába alatt is járnak a vonatok. Persze kicsit kóvályogtam, de voltak kedves emberek akik útbaigazítottak s innentől kezdve sima ügy volt a dolog, hiszen csak felugrottam a vonatra, elsiklottam, szinte némán és észrevétlenül Diepenbeekbe, majd miután rendeltem egy taxit, megérkeztem a ház elé. Peter itt a kisfőnök, akinek bár az angol tudásával van egy kis baj, a segítőkész énje azonban mindenért kárpótol. Szóval Peter megmutatta a szobámat, Jimmyvel beköttette a netet ( köszönet érte, hiszen csak így tudok írogatni itt mindenfélét) majd ellátott egy csokorravaló jótanáccsal. A szoba nagyszerű, van egy ruhásszekrényem, egy Edy névre hallgató hűtőm, ( nem én adtam neki esküszöm), egy vagány kis villanyrezsóm, egy mosogatóm felette kedves kis tükör, egy bazi hosszú íróasztal, és végül egy ágy. No ezt az ágyat azonnal kipróbáltam, mivel szörnyű fáradt lehettem már, s miután letusoltam, aludtam vagy 12 órát :) Ma kipihentem és tettrekészen álltam, égtem a vágytól hogy felfedezzem a környéket, ahhoz azonban bicikli szükségeltetik, legalább, mivel eléggé Diepenbeek szélén lakunk ( szerintem már nem is Diepenbeek hanem valami más, csak tiszteletből tartozik még ide :)). Így felkerekedtem és szereztem magamnak egy biciklit az iskolából ahová nem fogok járni, mivel én nem a diepenbeek-i campusba hanem természetesen a 6 kilóméterre levő hasseltibe fogok majd tanulni. De semmi vész, jelentem a biciklim úgy röpül mint Overdose, úgyhogy ha akarok Brüsszelig eltekerhetek bármikor. Hazatérvén megismerkedtem egy lengyel lánnyal aki sajnos nemsokára elhagyja a házat, mivel most végez és hazautazik. Tőle is megtudtam ezt-azt, például hogy én vagyok, természetesen rajta kívül az egyetlen erasmusos diák jelenleg az ojjektumba', azonban ez nem szegte kedvem semminek. Szóval az új lengyel ismeretségnek köszönhetően megtaláltam az Aldit ahol jól bevásároltam, a mosogatószertől kezdve az ismeretlen sajtig amit majd tejföl helyett használok, mindent, persze azt elfelejtettem hogy durván nehéz lesz majd a kis csomag, és természetesen el is szakadt az első adandó alkalommal az összes szatyor összes füle. Haza sétáltam, és közben jól szemügyre vettem a környéket, s egyvalami egyből feltűnt... mindenhol lovak vannak. Igen, már a vonat ablakából bámészkodva is feltűnt hogy rengeteg itt a ló, mindenféle méretben. Kicsi, nagy, még nagyobb, minipóni és óriásló, meleg-hidegvérű, ezer fajta. Holnap majd lefényképezem őket ha tudom, meg a tájat is. Utána pedig bemegyek Diepenbeekbe és Hasseltbe bringával kicsit körülnézek. Aztán elmesélem milyen volt :D