MájGád. Megasztár

Most jutott eszembe, hogy mekkora baromságot sikerült álmodnom. A Kommon voltunk, és valami színpad volt felállítva, mi meg bámultunk előre, és vártunk. Aztán egy nagy csapat diák felment a színpadra és elkezdtek énekelni. Azután jött a következő produkció és így tovább, míg rájöttem hogy nekem is fel kell menni merthogy én is szereplő vagyok. Természetesen először azt hittem nem tudok énekelni.... De tudtam. Még hogy.

Ma este gyalogoltam...

Egy helyben ácsorgok.Nem mehet ez így tovább. Nekem mozdulnom kell. El kell kezdenem az életem. El kell kezdenem az életem, meg kell születnem végre. Mozgás kell, változás. Lépnem kell. Egy helyben ácsorgok.

Munkanap. Vagy nem?

Mindenki dolgozik. Dolgozik apám, dolgozik anyám, dolgoznak az eladók, az orvosok, a vízvezeték-szerelők, a kukások, dolgozik Pachmann Péter és Scarlett Johannson, dolgozik Sólyom, dolgozik Obama. Dolgozik az egész világ, csak az a k............. Hallgatói Információs Iroda nem.

Tortúra.

Ez az ünnepi mókázás kikészít teljesen. Az asztal mellett ébredek, automatikusan betolok a számba három süteménykockát, majd egy kicsit pihegek, s máris röppennek a tányérok meg a villák, kanalak, kések, merthogy ebéd van. A negyedik fogás után már persze alig él a társaság de hát ugyan, van ott még hely egy kis habos-babos krémes nyalánkságra. A megnövekedett súly miatt képtelenek vagyunk felemelkedni a kényelmes székeinkről, s úgy is mindjárt vacsoraidő, ne pazaroljuk az energiánkat mindenféle más, haszontalan dolgokra. Maximum a klotyóra illik kimenni, de mindennemű egyéb tevékenység szúrós tekinteteket von maga után. A vacsora szinte beugrik a szánkon, ekkor már tényleg a végső stádiumban van az egész family. A sütemények persze nem tűnnek el maguktól, úgyhogy kezdődik minden elölről s lassan-lassan álomba eszem magam. Nem baj holnap is van nap.

Emlékül.

A nagymama nyolcvan is elmúlt már, csöndben hallgatta gyerekeit és unokáit akik a cserépkályha körül ültek, s mint ahogy a nagycsaládnál szokás ilyenkor, csak a saját szavukra figyeltek. A nagymama hallgatta őket, vagyis inkább csak elnézte a sok szájat, s a szájakat megformáló arcokat. Süket volt már, nagyjából teljesen. Néha-néha még felfigyelt egy-egy szófoszlányra, névre vagy valami ismerősen csengő szóra, de értelmét már nem tudta kivenni. Görnyedt hátán elnyűtt fekete otthonkája, rajta kicsi mellény, melyből ruhazsebkendő lógott ki, s lábán pici, fekete papucs. Úgy üldögélt ott mint szürke veréb, s forgatta fejét erre-arra. A szobában zsivaj volt bizonyára, melyből aligha fogott fel valamit, amúgy még tiszta elméje. De nem bánta, örült hogy nincs egyedül. Tudta ő a múlt, s nézte a kedves jövőt mely ott zizegett körülötte.

Hm.

Ahhoz hogy az ember ember legyen, nem kell étel, ital, nem kell ház vagy autó, nem kell pénz vagy hatalom. Eszmékre van szükséged, s hogy tudj küzdeni érte.

Én (is) Pán Péter

Harmadjára is remek kis film volt. Jó lenne gyerek lenni Sohaországban és nem felnőni. Néha.

Hát nem édes?

Tettem ki képet magamról. Szerintem jó lett.

Kilátás.

A szántók fölött a szél, mint hideg kés, karcolta fel a fagyott földet. Tanyák meredeztek szigetként, körbevéve kékes nyárfa-őreiktől, s kerítéseik düledező lécei között tyúkok szökdöstek egykedvűen. Fel-felkavarodott a friss fűrészpor, s belepte a sáros bekötő utat. A hó lassanként koszos kis pocsolyává olvadt, melyek visszatükrözték az ég redőit. A vonat lomhán kattogott az ismerős tájon, éket verve a százados csöndbe, mely a tájra telepedett de a fiú mosolygott, otthona volt újra.

Szakítok. (elválás egy albitól)

Holnap elhagylak te rideg ribanc. Romos külsőd, fagyos belsőt takar. Egyedül maradsz az ünnepek alatt, de azért karácsonyi ajándék gyanánt tudd meg: öreg vagy és rusnya.

Ui: Ha visszatérnék, fogadj jobb ( melegebb) szívvel.

Remélem ők tudták miről beszélgetnek.

Bácsi-1: Hát de azt mondta hogy kinőtte a fogát!!!
Bácsi-2: Én ebből nem csinálok problémát.
Bácsi-1: De hááááát azt mondta hogy hát érted, hát de jó érted, hogy hát nah.
Bácsi-2: Én ebből nem csinálok problémát.

Nah azért csak sikerült...

Ma igazán jól esett hogy Nap benézett a vizsgaterembe és integetett nekem. Kösz béjbe. Nem baj ha nem engem keresett de jól jött ki.

Feeling.

Mitől lesz egy dal karácsonyi? Mármint értem hogy a szöveg az az ünnepről szól meg ilyenek, de hogyha nem is figyelnénk oda csupán a dallamra, akkor is rájönnénk, hogy amit hallgatunk az tökéletesen karácsonyi.

Életkép.

Egyedül. Pörgés. Őrület határa.Valami mocsok rossz-nyálas film. Valakisegítsenmertmentenmeghalok.

Áh, nincs is hideg!

Begyújtottunk, kellemesen ropog a tűz, és összebújva melegedünk a sütő előtt. Ez van.

Rájöttem.

Kérdés: Mi a posztmodern?
Válasz: Charlie és a csokigyár.

Magyarázat

Nos, a hétvégém java részét azzal töltöttem hogy a különféle kutatók különféle magyarázatait olvastam a médiáról, annak hatásairól, meg funkcióiról, stb. UNALMAS. de az előző bejegyzésben közzétett mondat, hmmmm, meg kell hagyni zsírkaraj.

Ez most tetszik!

"A belső cenzor figyelmeztet rá, hogy túl sok forog kockán: jó hírünk, családunk, karrierünk, munkahelyünk, a cégünk ellen indított per. Mosolyogva tesz lakatot a szánkra, remegni kezdünk, és kétszer is meggondoljuk. Megerősíti az uralkodó véleményt, és bátorítja a »gramofon elmét« (Orwell). Keze megérinti még a gyermekeinket és barátainkat is, s annak a művészetére oktatja őket, hogyan ne mondják ki azt, amit gondolnak. A cenzúra ott lakik testünk gesztusainak lomhaságában, óvatos és tiszteletre méltó öltözködésünkben és mindenekfelett az intellektuális gyávaságban, a szellemtelen humorban, a gyenge képzelőerőben és a lapos szavakba öltöztetett színlelt véleményekben”

Gyerekkor-töredék 1

Tegnap leadták a Csillagok Háborúja: Baljós árnyak című filmet, amit meg is néztem. És akkor az jutott eszembe, hogy körülbelül 12-13 éves koromban én egyedül elmentem a moziba, és egyedül beültem a filmre. Most így vissza gondolva ez annyira érthetetlen. Ki csinál ilyet? Egyedül moziba menni? Miért engedtek el a szüleim? Ráadásul a pénztárcámat is elhagytam.
Ui: mivel többek jót kacagtak korábbi történeteimen, amiket személyesen meséltem el, ezért majd még előkaparok pár hasonló storyt.

Jajj.

És ez így van jól. (hazugság). Itt ülök, egyedül péntek este, nézem a Don Quijote-t a Dunán,amit még nem láttam ( hazugság) közben tanulom a médiaszocot. Jó meleg van a szobában (hazugság), jól érzem magam ( hazugság), nem vagyok éhes ( már tudjátok mi jön), a karácsonyi hangulat a tetőfokra hágott .(.)
Ui: Amúgy meg nagyon szeretem az elmés-nemes Quijote-t, a búsképűt. (hatalmas igazság)

10 darab van. Occsó.

Kinek kellenek a tojásaim? Áruba bocsájtom őket, ár megegyezés szerint. Itt lehet jelentkezni. Ugyanis nem ehetem meg őket én magam, mivel oltást kapott egyén ilyetén dolgokat nem fogyaszthat.

Literatúra.

Akárhányszor olvasom Marquez 100 év magányának utolsó sorait, annyiszor leszek libabőrös.

Különös éjszaka volt....

A mai villamosút két okból is érdekes. Először feltűnt egy csodaszép lány aki rám köszönt, ráadásul még rám is mosolygott, de sajnos nekem fogalmam sincs, hogy kicsoda és azóta is ezen töröm a fejem, mert jó lenne tudni a nevét. Olyan szépen mosolygott a szeme. Miután leszállt, egyszer csak azon kaptam magam, egy szoborcsoport része vagyok. Volt egy pillanat,emlékszem két megálló között, mikor az emberek nem voltak már emberek, csak bábuk.Bábu voltam magam is, s merev tekintettel, szorongva vártam hogy valaki bevegyen a kirakatból. Aztán hirtelen mindenki mocorogni, beszélgetni, ásítani kezdett. De az a pár másodperc...

Karácsony. Én is!

Azt gondolná az ember, ha esik a hó akkor aztán már tényleg jön a karácsonyi hangulat. De nem. Annyira meg se hatott a fehérség mikor kinéztem az ablakon, hogy arra következtetésre kellett jutnom, az ünnepi izgalom csak a kicsik privilégiuma. Ráadásul felvehetik az overalljukat is.

Taps-taps.

El kell ismernem, hogy Nap is ért a dolgok mikéntjéhez, mivel az olifánt méretű videómból seperc alatt aranyosat, szépet varázsolt. Köszönjük Nap. Más téma: fuck, fuck, fuck. Utálom az utolsó hetet mert már lóf...t se csinálunk.

Zsírkarajság.

Ma a Nap-VakMacska nap ( eddig csupa "a" betű, vágod...) keretében, megint kitettünk magunkért. Volt itt jávorszarvas, boldogan együtt megrohadó gyümölcsök, vízlopás, töprengés és agymenés, szenvedés és ábrándozás. Hosszú volt. De tetszett.
Ui: Soha senki ne verjen hátba!

Reggel.

Amikor késve ébredsz, akkor tuti rád jön a fosás indulás előtt, leszakad a felső vezeték, késik a metró, és tömeg van az utcákon.

Internet.

Meséltem már az égből aláhulló csodánkról? Nem? Öreg hiba. Pedig ilyen létezik, méghozzá az internet formáját öltve. Tulajdonképpen csak meg kell találni a legkényelmetlenebb aszkéta pozíciót, általában a földön vagy a jéghideg falhoz tapadva, és biztos lehetsz benne hogy részesülsz ebből az áldásból. Viszont a segged fájni fog.

Szívmelegedés.

Jólesik az ember fiának mikor a főbérlő hoz neki karácsonyi ajándékot.... ééérted a FŐBÉRLŐ. Volt benne szaloncukor, mandarin, mézes mogyoró, és a lényeg.... egy üveg pezsgő. Még a szilveszterre is gondolt. Komolyan, megáll az ész.

GlobalWarming.Stupidity

Ez annyira tipikus. Tipikusan emberi dolog azt hinni hogy mi eltudjuk pusztítani a Földet. Nem, mi csak azt az emberi értelemben vett valamit, azaz a saját világunkat tudjuk elpusztítani. De hogy is gondolhatjuk hogy ezt a sok-sok milliárd éves organikus dolgot képesek vagyunk megsemmisíteni. Eszméletlenül pöffeszkedő, gőgös gondolkodásmód ez mely megmutatja hogy az ember azt hiszi ő különbözik minden mástól ami létezik. Szerintem mi ugyanolyan állatok vagyunk mint például a majmok. Csak sokkal ostobábbak.

Lámaság. Álom.

Tegnap este kitaláltam valami isten jó szentenciát. De sajnos az álom amiben Rex felügyelő original gazdájával kerestem, Rex felügyelő original gazdájának a lányát egy erdőben, kitörölte az agyamból. Basszus pedig tényleg jó lehetett.

Utolsó energiák.Karácsony.

Most ebbe az egy hétbe beleölöm minden erőmet, és beszarásig tanulok, hogy utána lábamat lógatva ücsörögjek a karácsonyfa előtt, és zaklassam Nyócit, hogy én bizony éhezem és fel akarom falni az ünnepi menüt. Úgyhogy most mindjárt neki is ugrok a prezentációknak és olyan fiszen-faszán felkészülök hogy mindenki el fogja dobni a haját mikor csodás orgánumomon megszólalok.

Insomnia. Youtube.Sia.

Fun.

A ma délutáni szunyóka visszahozott az életbe, és mindjárt volt kedvem lemenni sörözni egyet Zsüdittel. És hát mivel egy olyan helyre mentünk ami az afrikaiak kedvenc törzshelye, egész este " whadap" volt. Hazatérve pedig olyan jól esett az a három szeletke májas kenyér mint még soha. Nice este volt, mondhatni.

Kéne.

Most úgy elmennék egy antikváriumba és összevásárolnék egy Marquezt, egy Steinbecket, megkeresném Giddens Szociológia című könyvét, meg Douglas Adams The Hitchhiker's Guide to the Galaxy-jét, és vennék még hozzá egy nagy csomó Vonnegut-ot is. Az önző gént is megkeresném Dawkinstól. Mer az is kell.

Musique/Música

Mégjóhogy.

Mormi: - És hát van kiállása, nem olyan kis satnya.
VakMacska:- Hála Istennek hogy magasabb vagyok nálad.......

Révedezés.

Regény vagyok, üres lapokkal.

Kísértés.

Tombol bennem a vágy hogy beleolvassak a regénybe. Hívogat és incselkedik velem. De nem csábulok el mert akkor nem tudunk majd elválni mikor a szükség megköveteli.

Elszigetelve.

Kimaradt a közös keddi Nap-Én délután, meg a közös Mormi-Én szerda esti iszogatás. Sőt még a közös ebédelgetés is a múlt homályába vész.... Mi lesz így velünk? Velem. Társaságnak maradnak a muslicák.

Visszatértem.Munkásembör.

Nem blogoltam már három napja, úgyhogy most már itt az ideje. Mentségemre szolgáljon, hogy éppen belehalni készültem a kutmód. beadandóba de végül a hihetetlen nagy fantáziámnak köszönhetően összehazudtam vagy hat-hét oldalt. A többi az előlap, a tartalomjegyzék és a hosszas elköszönés lesz.

Parfüm. Tökély.

" A halott kő nyugodt szaga".

Miklós.

Hozzánk is jött a Mikulás, csak elhajtottam a picsába.

Neverending.

Ezennel kinevezem magam a Nagy Halogatónak. Mindent és mindenkor, állandóan, egyfolytában és szünet nélkül. Egyiket a másik után. De ha permanensen csak elodázom a tennivalókat, akkor most mit csinálok? Jah igen..... semmit. Ezért kaptam a címet.

Bachelorette-Her Rotating Head

Vicces világ.

Miután megnéztem a Family Guy egyik epizódját, láttam egy öregasszonyt aki sapka gyanánt egy zöld nejlon zacskót húzott a fejére, valamint egy igen kedves, félig halott jósnő a hálózat tv-n a pénzenergia hatásairól beszélt, megosztva velem hogy a negyedik dimenzióban élő lények rajtunk keresztül szeretnék kielégíteni az anyag iránti szenvedélyüket (alig várom hogy rajtam keresztül is kielégüljön egy " matériára" vágyó alany a 4. dimenzióból) én már elhiszem hogy a világ vicces is tud lenni.

Hazafelé.

Azért az jó érzés mikor nézelődsz kifelé a zakatoló sárgából és egyszer csak felfedezed drága falud drága nevét egy kamion oldalán. Tiszta büszke lettem.

Lámaság.

Kéne már valami videót meg képet meg valami extra dolgot felnyomni a blogra. Nap is beoltott hogy lámák vagyunk Mormival mert minimál módba toljuk.
U.i.: Ma annyira east coast sztájlba nyomtam..... biztos az új nyújorkeres sapkám hatása

Új lakótársak.

Nos, a mi kis albérletünk napról-napra csak bővül. Miután a muslica csorda befészkelte magát hozzánk (úgy látszik ők cseppet sem prűdek, erre akkor jöttem rá miután a fürdőszobában velem együtt énekeltek a tus alatt) most újabb vendégünk érkezett. Zsüdit új canadian fiúja. Csak Robin Scherbtsky miatt nem teszem szóvá hogy már egy teljes napja van a lakásban.

Enough.

A fáradtság miatt pusztán hétszer írtam át az előző bejegyzést. Lehet megfogadom "Lóbaszó Joao" tanácsát: Go to sleep!
Áh de úgyse.

Úton. Ömlengés. Néha ez is kell.

Én nem tudom de ez a villamos, az egyes, ez a szép sárga, valahogy különleges módon piszkál bele az én fejembe. Felszállok egykedvűen, közönyösen, mit sem törődve a világgal, de Ő nem hagyja hogy tompán bámuljak bele az emberek arcába. Nem. Felszállás után már meg is kezdi hadjáratát ellenem és egyre több és több érdekes-furcsa dolgot mutat meg koszos ablak üvegén keresztül. Aztán azon kapom magam hogy mosolygok.
Elég az ömlengésből.

Invázió

Azt hiszem megtaláltuk a tökéletes házi állato(ka)t. Muslica. Muslicák. Nem kell szobatisztaságra szoktatni, nem kell sétálni vinni, akkor eszik amikor nem szégyelli. Csak az a baj hogy társas lény, így az első vendég hozta a családját, a család barátait, a család barátainak a barátait. Lassan kitesznek bennünket a lakásból,............ az erősebb jogán.