Tortúra.

Ez az ünnepi mókázás kikészít teljesen. Az asztal mellett ébredek, automatikusan betolok a számba három süteménykockát, majd egy kicsit pihegek, s máris röppennek a tányérok meg a villák, kanalak, kések, merthogy ebéd van. A negyedik fogás után már persze alig él a társaság de hát ugyan, van ott még hely egy kis habos-babos krémes nyalánkságra. A megnövekedett súly miatt képtelenek vagyunk felemelkedni a kényelmes székeinkről, s úgy is mindjárt vacsoraidő, ne pazaroljuk az energiánkat mindenféle más, haszontalan dolgokra. Maximum a klotyóra illik kimenni, de mindennemű egyéb tevékenység szúrós tekinteteket von maga után. A vacsora szinte beugrik a szánkon, ekkor már tényleg a végső stádiumban van az egész family. A sütemények persze nem tűnnek el maguktól, úgyhogy kezdődik minden elölről s lassan-lassan álomba eszem magam. Nem baj holnap is van nap.