2010. március 11., csütörtök

Furulyálok-hegedülök

Megérte beáldozni a szerda esti diplomáciatörténet órámat hogy Mormival és Errrrr-el Kerekes Bandre ropjuk a ropnivalót. Ugráltam és tapsoltam meg ráztam az üstököm, és elfáradtam de baromira. A hangom is elfogyott, bár nem annyira mint Morminak aki szegény csak suttogva sikított a mikrofonba amikor a hegedűs az orra alá dugta azt. Mert hát természetesen az elsősorban őrültködtünk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése