Vannak még próféták.

Bizony érdemes nyitott szemmel és füllel utazni mert mindig akadhatunk valami igazi mágiára. Minap a zsúfoltságig megtelt villamosra felszállt a Jóisten szócsöve: szakadt nadrágban, koszos zsírfoltos, ronggyá kopott kabátjában. Ősz hajszálai Einsteint megszégyenítő módon meredeztek az égnek, s a villanyfényben egészen úgy tűnt mintha glória lebegne üstöke felett. Prédikálni kezdett nekünk, utasoknak, talán bízva hogy megértjük az igét, megfogadjuk a tanácsát. Illés szekeréről, a tízparancsolatról, Mózes kőtábláiról beszélt átszellemülve, észre sem véve a gunyoros mosolyokat körülötte. Igazi próféta volt. Talán korunk Jónása kire senki sem figyel. És talán mi vagyunk a niniveiek akik gőgös önteltségbe burkolózva lassan elfelejtünk embernek lenni.