Valahogy máshogy van ez.

Ahogy Updike-ot olvasom kezdem levetkőzni ezt a romantikus életfelfogásomat. Úgy értem kezdek nem hinni a csodákban, és az " igaz" dolgokban ( igaz barátság, igaz szerelem, felsőbb jó, stb,stb) Mintha valami rossz szemüveget viselnék ami egyszerűen torzítja a valóságot. Persze nem úgy értem hogy az élet csupa negatívum. Csak nem ebben a dichotóm rendszerben működünk. Az egyszerű józanság lehet a kulcs de valahogy még nem értem az egészet. Nem baj Updike majd segít.